10 év - íróvá válásom rögös útja
13:06
Ahogyan azt már korábban is mondtam, versekkel és rövidebb novellákkal kezdtem az írói tevékenységet, még az általános iskolában. Felnőtt fejjel visszaolvasva jókat derülök rajtuk, mégis minden egyes alkalommal megdobogtatják szívemet, hiszen valahol mélyen bennem szunnyad még az a kislány, aki akkor próbálgatta először kezében a pennát. Nem szokásom hála az égnek kidobálni vagy kitörölni semmilyen régi írásomat, ha esetleg át is írom, akkor is nyitok egy új - most már - szövegszerkesztő dokumentumot, és abban alakítgatom az eredetit. Így láthatom saját fejlődésemet is, valamint ha mégis az első elképzelés tetszene jobban, akkor nem veszett el semmi.
Középiskolában abbahagytam a versírást, és elkezdtem érdeklődni a hosszabb terjedelmű, kidolgozottabb művek iránt. Emlékszem, volt olyan pillanat, amikor egy-egy történelem órán keltette fel figyelmemet az anyag - természetesen nem az érdekelt amit meg kellett tanulni -, és szépen továbbgondoltam, hogy milyen történetet is lehetne kihozni belőle. Azóta is előfordul néha, hogy egy érdekes mondat, vagy épp egy zene megihlet, és ilyenkor gyorsan feljegyzem magamnak egy jegyzetfüzetbe - ami persze elmaradhatatlan kelléke a táskámnak - azt az elképzelést, amelyet magam előtt láttam. Majd egyszer újra elő fogom venni, és megírom a történetét. Rengeteg ilyen új regényötletem van, de előbb ezt az elsőt szeretném befejezni. :)
De kanyarodjunk csak vissza a múltba, amikor is elkezdtem írni a Lelkek útját. Előzőleg is utaltam arra, hogy egy akkori kedvenc sorozatom hatására kezdtem bele a történetbe, ez pedig nem volt más, mint a Hellsing anime. Ekkor szerelmesedtem bele a vámpírba, mint fantasy karakterbe, és ennek okán meg szerettem volna írni a saját mesémet, amiben szerepel is egy: végy egy fiatal lányt, akinek a családját meggyilkolják, adj mellé egy vonzó és erős vámpír pasast, és fűszerezd meg egy titkos szervezettel, amely őket üldözi. És most jöjjön egy kis fun fact - ebben a bejegyzésben lesz még jópár ilyen. :) A fentebb említett prototípus történet címe a Crazy life volt, amellyel alapból a főhősre váró őrületet szerettem volna kifejezni - örülök, hogy ezt megváltoztattam :D -, valamint hősnőnk neve Miyu volt, enyhe japánmániám hatásának köszönhetően. Aki szemfüles volt, annak az előző bejegyzésből ismerősnek hathat a név, hiszen a gamer nevem is ez: VampireMiyu :) Szerencsére a prototípushoz is meghagytam az eredeti kis pár oldalas vázlatot, ahogyan elkezdtem írni.
Ezután jött egy váltás, újabb ismeretek birtokába jutottam, és ezek alapján formálódott át a mai történet vázlatává. Fun fact: a címet is ekkor cseréltem le, így lett Egy lélek sötét múltja, amely csupán egykötetesnek indult, és A-tól Z-ig skicc formában meg is írtam az egészet. Főszereplőnk ekkor kapta meg a Zoey nevet - a japán vonásokat teljesen kiirtottam belőle. Ebben a változatban még egyes szám harmadik személyben és múlt időben írtam, egyszerű mindentudó elbeszélőként, viszont ebben az esetben kívülállóként szemléltük volna csak az eseményeket.
Itt jelent meg Lamia alakja is, mint a fő konfliktusmozgató elem, és a férfivámpír szerepe is teljesen megváltozott - vagyis az lett, ami a jelenlegi cselekményben is -, viszont itt még Shade volt a neve. Persze ekkor még a vámpír ténylegesen is a klasszikus értelembe vett vérszívó alakja volt. Az évek múlásával, ahogy én magam is egyre idősebb lettem, úgy változott hősnőnk kora is. Mikor elkezdtem írni, Miyu is 15 éves volt, majd Zoey 18, végül pedig Vayneként 25 éves. Újabb fan fact, hogy Zoey neve nem tűnt el örökre az éterben, hiszen annak az új történetnek lett a főszereplője, amely a Lelkek útjából vált ki időközben. Ugyan úgy fantasy műfajú, csak abban a mágia és a démonok uralják a világot. Kénytelen voltam ezt a részt kivenni a mostani történetből, hiszen a jóból is megárt a sok, vagy ahogy még mondják, kevesebb néha több. Nem illett volna már bele, ha teletömöm mindenféle össze nem illő természetfeletti jelenséggel és képességgel, mert ennek hatására teljesen szétesett volna az alap elgondolás is. Ez nagyjából két éve történt, azóta csak az elbeszélő személye változott meg énelbeszélő narrátorra, és a cselekmény is jelen idejű lett. Nem épp a legkönnyebb narratív forma, de döntenem kellett, hogy mi a fontosabb. Hogy kívülről mindent látunk és tudunk, így időben és térben is tudunk ugrálni, vagy inkább a főszereplő lelki fejlődését akarom láttatni a lehető legközelebbi szemszögből. Mivel számomra a benne zajló lelki folyamatok a legfontosabbak, ezért emellett döntöttem, lemondva arról, hogy mindentudó elbeszélőként jelen legyünk más szereplők mögött is. Még egy nagyobb fun fact, hogy olykor szeretem önmagamat is kiparodizálni. Az 5. fejezetben megfigyelhetitek Vayne elmélkedését arról, hogy miért is pont ő a kiszemelt áldozat. A második verzió elgondolása alapján azért ő volt a célpont, mert egy jóslat szerint ha Lamia kiissza a kiválasztott hajadon vérét az utolsó cseppig a megfelelő időben, akkor védett lesz a Nap és a szent dolgok ellen. Picikét sablonos, ugye? És mit is mondott Vayne az 5. fejezetben?
De akkor mi a valós indok, merülhet fel a kérdés a buksikban, viszont ezt sajnos nem árulhatom most el, mert azzal lelőném a történet egyik csattanóját. Erre még várnotok kell pár fejezetet. :)
Végül pedig annyi maradt hátra, hogy miért is kezdtem el írni. Most már tudom, hogy a lelkem mélyéről feltörő segélykiáltásra reagált a világmindenség - vagy ha jobban tetszik, az Univerzum - és ennek a történetnek a formájában jelölte ki számomra a kivezető utat. Egy másik bejegyzésben már említettem, hogy iszonyatosan nehéz időszakot éltem meg akkoriban, amikor elkezdtem a történetet, és az írásba menekültem. Csak most a nyáron világosodtam meg én magam is, hogy végig a kezemben volt a saját lelki fejlődésem kulcsa 10 éven át, mégsem ismertem fel! Fantasztikus volt ez a felfedezés, és ennek a felismerésnek köszönhetően már sokkal jobban haladok a történettel is. Minden mindennel összefügg, lassan az összes kis kirakós darabka a helyére kerül: az egyes karakterek, az egymáshoz való viszonyuk és az események miértje.
Fantasztikus érzés írni, és megfejteni közben azokat a kérdéseket, amelyek bennem motoszkálnak. Megteremtettem magamnak egy új valóságot a történet által, amely tükröt tart nekem, és rámutat a megoldásra. :)
0 megjegyzés