Bátorság - közzétenni a történetet?

12:25

Valószínűnek tartom, hogy ez a kétely minden író, és persze nem csak egy történetet feldolgozó oldal tulajdonosa, hanem bármilyen más témában blogoló fejében megfogalmazódott a kezdet kezdetén. Nem csekély elhatározás és bátorság szükséges ahhoz, hogy mások elé tárjuk olykor legbensőbb gondolatainkat és érzéseinket. Belevágjak? Vagy inkább hagyjam a francba, úgysem fogja senki sem olvasni? Több okból kifolyólag is beleütközhetünk egy-egy akadályba, van ami rajtunk kívülálló ok, de a kezdeti nehézségeket leginkább saját félelmeink okozhatják. Na de mik is ezek az esetlegesen meghátrálásra vagy bizonytalanságra késztető problémák?

Mit szólnak majd mások?

Igen, igen, és talán ez a legnagyobb blokk, ami csak felmerülhet pici buksinkban. Annyira tartunk mások véleményétől, hogy sok esetben nem merünk belevágni. Esetleg elkezdjük kis blogger ténykedésünket, jön is egy-egy biztató mondat közeli jó barátainktól, de amikor beüt egy ismeretlen negatív kritika, akkor az egész kicsi világunk összedől. 
Miért is? Mert nem bízunk önmagunkban, és mások véleménye totálisan befolyásol bennünket. Vagy más esetben azzal még nincs is gondunk, hogy idegenek elé tárjuk gondolatainkat, hiszen úgysem ismernek, mondhatnak, amit akarnak. De mi a helyzet az ismerősökkel, családdal, esetleg az olyan barátokkal, akik nem feltétlen látják értelmét annak, amit csinálunk? Ne mutassuk meg nekik? Rejtegessük előlük mindazt, amire talán a legbüszkébbek vagyunk? Ezzel akkor igazából ki is jelenthetnénk, hogy nem tartjuk magunkat és alkotásunkat elég értékesnek. Ne akarjunk megfelelni mások elvárásainak és ne befolyásoljon minket egy-egy negatív vélemény. Nem kell bizonygatnunk senkinek értékességünket, hiszen az egy velünk született ajándék, melyet nem egy rajtunk kívülálló valaki vagy valami határoz meg. Higgyünk abban, amit képviselünk a történetünkkel és reméljük, hogy az üzenet eléri az olvasóinkat. Bízzunk magunkban, ennél többre nincs is szükségünk! :)

Következő gát az olvasottság kérdése.

Addig rendben van, hogy van egy történetünk/ötletünk, készítettünk hozzá egy számunkra kívánatos oldalt is, bízunk magunkban annyira, hogy nyilvánosságra is hozzuk, de lesz egyáltalán olyan, aki majd elolvassa? Aki szívesen látogat majd vissza a blogra, várva az újdonságokat? Mert ugyebár nem elég megírni egy történetet, tenni is kell azért, hogy olvassák. Manapság már nem olyan nehéz feladat több helyen is megosztani egy blog/oldal elérhetőségét, köszönhetően a közösségi oldalak világának. Plusz egy nagyon jó lehetőségként lehet élni a blogcserékkel is. Ha egy hasonló jellegű oldalra kiteszik a linket, akkor nagy az esélye annak, hogy onnan egy-két olvasó ellátogat a mi birodalmunkba is. És ha pedig meg is tetszik nekik amit itt látnak, akkor szereztünk pár újabb követőt. :) Tehát nem lehetetlen magunknak olvasókat gyűjteni, csak kicsit aktívabban kell menedzselni oldalunkat, nem pedig várni a sült galambot.

„Copy alert”

Valószínűleg egy regény szempontjából még felmerülő félelem lehet az is, hogy lemásolják vagy meglovasítják ötletünket. Ez már kicsit nyomósabb érv lehet, de aki azt szeretné, hogy olvassák, ezt be kell vállalnia. Első körben lehet olyan kis csodákkal védekezni a blogger felületeken, hogy egy egyszerű új modulként hozzáadunk egy olyan HTML/Java Script-et, amely blokkolja a kijelölést az oldalon. Egy nagyobb terjedelmű történetnél kisebb annak az esélye, hogy ténylegesen betűről betűre kimásolják. Ha mégis, akkor sajnos így jártunk. Ezért is érdemes nagyon jól átgondolnunk, hogy mit is szeretnénk kezdeni művünkkel. És itt emelkedik a magasba a következő fal:

Ki fogják adni azután is, hogy a neten előtte már megjelent?

Ez a kérdéskör valóban egy keményebb dió, és van a félelem mögött ráció. Hiszen ha már egyszer közzétettük valahol és olvasták is, akkor miért adná ki bármelyik kiadó is? Viszont így sem lehetetlen, hiszen hallhattunk már nem is egy olyan magyar írótársunkról, akiknek így is sikerült. Egy blog keretein belül indították útjára történetüket, feltehetőleg szárnypróbálgatás és az érdeklődés felmérése gyanánt, ezáltal nem is tették közzé az összes fejezetet. Ezzel elkerülték azt az ellenérvet, hogy az egész fellelhető az interneten, valamint a teljes lemásolás esélyét is, hiszen senki nem tudhatja, hogy hogyan is fog alakulni a történetszál, csakis az írója. :)

Amint láthatjátok, az első két aggályt egész könnyen leküzdhetjük, miután mindent szépen a helyére raktunk önmagunkban, és bízunk saját történetünkben. A másik kettő, mely tényezők rajtunk kívül állnak, saját döntéseink. Én azt mondom, aki mer, az nyer. Engem nem fognak többé visszatartani félelmeim, hogy megakadályozzanak legnagyobb álmom megvalósításában!

„Szeretném, ha tudnád, bármilyen félelmetesnek és leküzdhetetlennek is tűnnek az előtted tornyosuló akadályok, akkor is mindig változtathatsz rajtuk. Valóra válthatod az egykori álmaidat! Hogyan? A benned szunnyadó erővel, ami szó szerint pillanatok alatt megváltoztathat bármit az életedben. Csak szabadjára kell engedned.” Anthony Robbins

 Nektek mi a véleményetek/meglátásotok a témával kapcsolatban? Átéltétek már ezeket? Hogyan sikerült leküzdenetek a nehézségeket? Minden hozzászólást szívesen látok és olvasok :)


Share This Story

Tags:

"Put your heart, mind, and soul into even your smallest acts. This is the secret of success."- Swami Sivananda

0 megjegyzés

Üzemeltető: Blogger.